fuseman (32)

:))) ismerj meg Felébredtél. Akár a régmúltban, az elsõ õsünk. Félig állat, félig ember. Erõsebb. Nagyobb. Domináns. Aki megtalálta a bunkót, amivel zsákmányt ejtett magának, ha éhes volt, aztán elverte róla a társait. Felismerte a lehetõséget. Ráébredt, hogy amíg a kezében tartja fegyverét, korlátlan a hatalma. Felébredtél. Valahol. Sehol. Akárhol. Egy pillanatra csend lesz, hogy a csendben is a vadul dobogó szíved ütemét hallhasd, érzed, ahogy az ereidben rohan a forró vér, izmaid szinte kiszakadnak a feszültségtõl. Akár egy ragadozóé a támadás elõtti utolsó pillanatban. Hol vagy? Ki vagy? Nem számít, Csak létezel. Mióta? Nem tudhatod. Nem is érdekel, ahogy annyi más dolog sem. Semmi nem érdekel, vagy minden érdekel. Egyszer. Egyszer csak átmentél a falon. Egyszer csak nem álltál le, hiába kértek, Egyszer csak összeroppantottad, aki az utadba állt. Egyszer csak nem kerülted ki az akadályt, hanem darabokra szaggattad. Egy pillanat. Amikor eldõlt minden. Egy véres, sötét, pillanatban, megszülettél. A múltadból, az idõn kívüli vadállatokból, a génjeid mélyén meghúzódó sötétségbõl, ami évmilliókig vezérelte az õseidet, és a Világból, ami létrehozott A vadállat szavából. Aki, ha kellett, agyonverte a szomszéd hordát, és sokkal több állatot ejtett el, mint a környezetében bárki. Ezzel sok fehérjéhez jutott, ezért jobban fejlõdött az agya, a teste, a csontjai, az izmai. Megkereste, ha kellett, elvette a legalkalmasabb élõhelyet. Kiválasztotta a szaporodásra legalkalmasabb nõt, és megszerezte. Több táplálékot szerzett, meg mint bárki. Szaporodott. Utódait bõségesen ellátta fehérjével, és biztosította nekik a fennmaradás lehetõségét. Kivívta a fajtájának az életben maradás jogát. Kivívta génjei fennmaradásnak jogát. Ezért élhetsz most. És most újra megszületsz. A vadállat szavából. Aki sötét, komor árnyékként ott kísértett végig az utadon. Aki izzó szemével és vértõl mocskos pofájával ott ugatott minden cselekedeted mögött. Aki ott vonított a fejedben éjszakánként, siratta az eltékozolt erõt, és a kihagyott életet. Aki vadul morgott, ha a vágyait felkorbácsolta valami, amit nem ért el miattad. Aki erõt adott neked. Aki ott vágtatott veled mindig, véres kilógó nyelvvel. Aki mint egy ritka vallás papja, úgy hitt benned, az egyszülött fiában. Aki hitt a személyes magváltásodban, hitt mindörökre. Nincs közöd senkihez, semmihez. Egyedül vagy. Ahogy mindenki. Ahogy a génjeid a tested legmélyén. Nevezhetjük õket Brutal géneknek. Ezek a gének érted dolgoznak. Az egész világot a talpad alá hajlítod az akaratod tüzén. Nincsenek más, Csak te és a céljaid. Nincs életed, nincs halálod. Csak a most van. Csak a nyers létezés. Akár egy seb, amit beléd martak, és nem gyógyul be. Ez hajt. Az élet õsi, igazi törvénye. Megszerzed, ami kell. Nincs játék, nincs játszma. Minden percben az életed a tét. Mindenben, mindig, mindenhol. Megtaláltad a hatalmat. Ez erõt. Ami kell, azért csak kinyújtod a kezed. És elveszed. Csak cselekszel. Nincsenek erkölcseid, gátjaid. Nincsenek körülötted korlátok. És, rád nevet az élet, az egyetlen igaz fiára, aki felismerte a valódi törvényt. Az õsi igazságot. Ami kell, szerezd, meg és ne siránkozz. Mindenki érzi az erõdet. Nincsenek barátaid, sem szövetségeseid. Tökéletes vagy.